Karcsa Község története

Karcsa a magyarországi Bodrogköz egyik legrégebben lakott települése, a Karcsa tó mellé épült.

A terület már a honfoglalás előtt is lakott volt. III. Orbán pápa 1186-ban a keresztes lovagok magyarországi házait saját fennhatósága alá helyezte. Karcsa első fennmaradt írásos említése ekkor történik.

A település történelme során számos alkalommal cserélt birtokost. 1282-ben a Baksa nemzetségbeli Tamás comes vette meg a falut a keresztesektől, majd 1376-tól a Felhévíz-i keresztesek birtokolták. 1398-ban az Aba nemzetség debrői ágának sarját, Debrői Péter fiát iktatták Karcsa harmad részének birtokába, 1440-ben Szerdahelyi Miklós uralta. Három évvel később már felerészt Tokaj várának tartozéka, Brankovics György (1377 – 1456) despota fennhatósága alatt, aki részét hamarosan átadta az Apagyi és Kistárkányi családoknak.

A XVI. század folyamán a község a környező falvakhoz hasonlóan Mágóchy Gáspár észak-magyarországi főkapitány birtokába kerül. 1598-ban Alaghy Ferenc uradalmába tartozott, 1613-ban Alaghy Menyhért a hajóvámjogot kap a Karcsára, hogy a máramarosi hegyvidékről a sót nagyobb merülésű hajókkal szállíthassák az Alföldre. II. Rákóczi György belga és velencei mérnökökkel szabályoztatja a Karcsát Tárkánytól Tokajig.

1630 körül a községet Sennyey Sándor kapta királyi adományként, s a család bárói és grófi ága 1945-ig birtokolta azt.

Forrás: karcsa.hu